Digitalizálás, dokumentumkezelés, ügyvitel, vállalatirányítás

Ipari digitalizáció: lépni kell, mert eltűnünk a térképről

Csak így lehet biztosítani cégünk versenyképességét.

0 4

Ipari digitalizáció: lépni kell, mert eltűnünk a térképről

Bár lehet, hogy fájdalmas, de inkább ma, mint holnap fektessünk a legújabb technológia megvásárlásába, mert csak így lehet a trendek élén járva biztosítani cégünk versenyképességét. A jó hír az, hogy ehhez nem kell a legdrágább megoldáshoz nyúlni, csak megbízható, dinamikus IT-rendszert kell kiépíteni, ami ma már nem lehet más, mint a dolgok internetébe való belépés. Nyírő Ferenc, az S&T Consulting Hungary Kft. informatikai tanácsadó cég ipari digitalizálási üzletágvezetője szerint a jó hagyományok megtartásával nyitottnak kell lenni a jövőre, mert itt vannak a diszruptív technológiák, amelyek új világot hoznak.

– Felmérések szerint a cégek jelentős hányadának nincs digitális stratégiája. Miért van ez így?

- Hirdetés -

– Sokan kétkedéssel fogadják, úgy érzik, hogy ez még nem érinti az ő világukat, üzletüket. Pedig ez nem így van. Aki ma lép, versenyelőnyre tehet szert, aki holnap, már csak a hátrányát tudja csökkenteni. Az S&T az elsők között kezdett beszélni az Internet of Things (IoT) fontosságáról Magyarországon, mert azt tapasztaltuk, hogy az IoT nagyon nagy sebességgel söpör végig az ipari világon. Ezért a CAD, CAM és a PLM mellett nagy erőforrásokat fordítunk az ipari Internet of Things technológiára. Régen a termékéletciklus-menedzsment (PLM) kizárólag a CAD-adatok és a termékhez kapcsolat adatok kezeléséről szólt. Ma rengeteg más területről érkező adatokat is kezelnünk kell, ennek már gigantikus a mennyisége.

– Honnan indul Magyarország a digitalizációs úton?

– A hazai digitális ipari integráció problémái több helyről erednek. Egyrészt más-más történeti-kulturális alapon nyugszik a magyar és mondjuk a német ipar. Míg idehaza legfeljebb 30 éve tanuljuk újra a modern vállalkozási környezetet, a nyugati ipar jelentős előnyben van hozzánk képest. A multicégek a legjobb munkaerőt szívják el a kevésbé tőkeerős magyar kkv-k elől, tehát ezen a fronton is a tőkeerős OEM-ek vannak előnyben. Ezen felül zöldmezős beruházás áll szemben barnamezős beruházással; a külföldi nagy cég könnyebben nyit új, a legfejlettebb technológiát tartalmazó üzemet, mint a magyar, amely igyekszik a meglévő eszközöket korszerűsítésekkel a lehető legtovább használni. Ha ezeket az adottságokat figyelmen kívül hagyjuk, komoly kockázatokat jelent a kkv-s Ipar 4.0-projektek számára. Az ipari integráció elé további akadályokat támaszt, ha egy Tier1-es, Tier2-es beszállító nem egy, hanem több OEM-mel áll kapcsolatban, ráadásul ez a kapcsolati háló nem is állandó, hanem új partnerek érkezésével folyamatosan változik. Nagy kérdés, hogy akkor melyik megrendelőhöz integrálódjunk? Mert ugye mindegyik gyártónak saját követelményrendszere van. Ráadásul ha még ugyanazt a CAD, CAM és PLM-rendszert is használják, implementációjuk teljesen eltérő, tehát nem kompatibilisek. És mivel egy öt partnerrel rendelkező beszállítónak lehetetlen mindegyik informatikai rendszerhez kapcsolódnia, más megoldást kell találnia, mert nem lehet házon belül öt különböző rendszert üzemeltetni.

– Mi a megoldás?

– Nincs tökéletes megoldás, mert minden megoldás kompromisszumokról szól. A döntő tényező az életképesebb kompromisszum megtalálása. Ehhez meg kell fordítani a képletet: olyan környezetet célszerű kialakítani, ahol maximalizálható a cég feladatmegoldó képessége, a tervezés és termelés hatékonysága úgy, hogy a beszállító ugyanakkor képes legyen az összes fontos partnerével az elvárt szinten kommunikálni, adatot cserélni, kapcsolódni a termelési rendszereihez. Egy szerszámgyártó általában szerszámgyártásra kap megrendelést, amihez modellt, termékdokumentációt kap. Ehhez a legtöbb esetben nem szükséges teljesen integrálódni a megrendelő informatikai rendszerébe. Vagyis elsősorban a szerszámgyártásban kell kiválónak lenni.

– De ha egyszer az OEM megszabja, milyen rendszerben kell dolgozni?

– Természetesen ilyen igények is felmerülnek, de az esetek jó részében ez nem követelmény. Az OEM-nek érdeke, hogy minden beszállító tökéletesen igazodjon hozzá, de az is érdeke, hogy a beszállítója versenyképes legyen. Itt kell megtalálni az arany középutat. A beszállítók több OEM-mel vannak jellemzően kapcsolatban. Ha a beszállító arra kényszerül, hogy a belső IT-rendszereit és a mérnöki tudást szétaprózza a kapcsolati hálója sokszínűsége miatt, akkor romlani fog a hatékonysága, erősen csökken a rugalmassága a megrendelői igények változása esetén. Ez már a megrendelőinek sem kedvező. Rugalmasságuk megőrzése érdekében a beszállítóknak érdemes pontosítaniuk, mi az a minimális adatkapcsolati szint, amivel az együttműködés létrejöhet. Képtelenség megfelelni ugyanolyan szinten egyszerre minden üzleti partnernek, másrészt pedig a megrendelők is változnak. Elég, ha a nagy autóipari cégegyesülésekre, felvásárlásokra – például PSA-Opel – gondolunk. Emiatt még a legnagyobb OEM-eknél is újratermelődik a heterogenitás az IT-rendszereikben. A nemzetközi piacon nagyon nehéz felvenni a versenyt a tőkeerős nyugati beszállítókkal, cégekkel. A magyar kkv-knak azt gondolom, nem is ez az elsődleges lehetőség, hanem a volt keleti blokk cégeivel való versengés. A kiindulási pozíciónk azonban nem túl rózsás.

– Miért nem?

– A cseh ipar például messze előttünk jár, már inkább hasonlít a német ipari kultúrához. A magyar ipar fő problémája, hogy kevés az olyan magyar fejlesztésű és gyártású termék, amivel a világpiacon meg lehet jelenni. Ha ránézünk a magyar ipar szerkezetére, látszik, hogy a nagy autóipari cégek döntő hányadot képviselnek, ahol az összeszerelés a domináns, az innováció nagyobb része külföldön zajlik. A magyar cégek jó része komponenseket gyárt, amik egy önálló magyar termékkel szemben kisebb hozzáadott értéket képviselnek. A csehek kézifegyvertől repülőgépen át mindenféle saját termékkel bírnak. Könnyen belátható, hogy saját terméken sokkal nagyobb margin érhető el, mint színtiszta beszállítói pozícióban. A bevett autóipari best practice, az évi 3 %-os költségcsökkentési kényszer miatt nekünk csak sokkal vékonyabb marginok maradnak. Magyarország erős beszállítói pozíciókat vívott ki, de erre a bázisra építve mindenképpen el kell mozdulni a saját erős brandek, termékek kiépítése felé is.

– A kkv részéről ki kell, hogy levezényelje a technológiai váltást?

– A komplexebb Ipar 4.0 projektek erős menedzsment-elhatározás és -támogatás nélkül kudarcra vannak ítélve. Minden cégnél van CEO, CFO, de CIO vagy CDO vagyis informatikai vagy digitalizációs vezető már nem mindig. Márpedig neki kellene átlátnia az egész folyamatot. De az újítás igénye jellemzően nem is informatikai, hanem gyártási oldalról érkezik. Az Ipar 4.0 számtalan egyidejű, új, vagy gyors fejlődésnek indult technológia összessége. Mást jelent az Ipar 4.0 egy tervező és egy gyártással is foglalkozó cég számára. Olyan gyártási, termékfejlesztési trendek jönnek, amelyek messze túlmutatnak az informatika világán.

– Hihetetlen ipari újítások vannak a piacon, a hazai cégek számára önök adnak betekintést az újításokba?

– Azt gondolom, hogy egyfajta katalizátor szerepet töltünk be ezen a téren. Kidolgoztunk egy úgynevezett technológia étlapot, amiből a megbízóink a saját prioritásaik alapján kiválaszthatják a számukra legfontosabb területeket. Az ügyfeleinket ezen felül a részletes digitalizációs útitervünkkel segítjük döntéseik támogatásában.

– Mi van az étlapon?

– Például a modellalapú termékdefiníció (model based definition – MBD), ami teljesen megújítja a tervezést, felborítva a 2D-rajzra épülő hagyományokat. Az ipar rájött, hogy fékezi a produktivitást, ha a mérnöki hagyományok szerint mindent 2D-be kell konvertálni. Nagyon nagy mentális falakat kell áttörni, de a multicégek már intenzíven implementálják ezt a technológiát. Hasonló fontosságú az asszociatív, vagyis változáskövető PLM darabjegyzék-menedzsment (bill of materials – BOM), aminek segítségével egységesen kezelhető a tervezési (e-BOM), a gyártási (m-BOM) és a szerviz (s-BOM) darabjegyzék. Az adatokat nem duplikáljuk az egyes fázisokban, hanem amit lehet, automatikusan átvezetünk, és az adott BOM-szinten kiegészítjük a csak ott értelmezhető információkkal. Az asszociatív BOM-menedzsment alkalmazása hatalmas, folyamatszintű megtakarításokat eredményez. Ez egy kiaknázatlan hatékonyságnövelő lehetőség, mivel jelenleg a magyar cégek többségénél manuálisan zajlik a BOM-menedzsment és jellemzően egymással kapcsolatot nem tartó adatsilók keletkeznek. Ezeket ugyan át lehet látni, de dolgozni velük nagyon időigényes, és sok hiba forrását jelentik.

De például a 3D-s nyomtatás is nagyon előremutató, biztató diszruptív technológia, mert ebben minden tényezőt (anyagválaszték, sebesség, térfogat, költség, felületi minőség) illetően exponenciális fejlődés tapasztalható. A 3D-s nyomtatás szorosan összefügg a topológiai optimálással, amivel radikális tömegcsökkenés érhető el. Ezek a technológiák jelenleg gyorsulva gyorsulnak, és pár éven belül ott fogunk tartani, hogy meghatározóvá válik az additív gyártás, a forgácsolás pedig hátrébb fog szorulni. A robotika szintén napjainkban indult intenzív növekedésnek, mivel egyre rövidülnek a megtérülési idők, miközben munkaerőhiány lépett fel az iparban is.

A legnagyobb hatású téma azonban az Industrial Internet of Things (IIoT) berobbanása. Az IIoT lehetővé teszi, hogy a feltételezéseket valós idejű tényekkel helyettesítsük a döntések meghozatalánál. A hálózatba kötött okoseszközök, okostermékek saját állapotukról küldenek visszajelzést, így segítve a további tervezést. Ezeket az adatokat gyűjti a digitális ikerpár. Az okos összekapcsolt gyártás és működés (smart connected operations) is nagyon diszruptív technológia. Az IoT röntgenfelvételt ad a gyárról, de sokkal több folyamatba lát bele, mint az általánosan elterjedt PLM. Vagyis az IoT valójában a kiterjesztett PLM. Harmadsorban a digitalizált világban a termék szolgáltatássá válik (smart connected service). És a digitális és a fizikai világ összeolvadásának a kulcstechnológiája nem más, mint az IoT. Az IoT-hez nagyon közeli technológia az Augmented Reality, a kiterjesztett valóság, aminek megkezdődött az ipari alkalmazása.

– De még azért nagyon messze vagyunk az IoT-világtól.

– Nagyon sok előadást tartottam már a témában, és az ipari szereplők közül sokan elismerik, hogy az ipari digitalizációs út legelején tartanak még, pedig rengeteg erőforrás és produktivitás szabadítható fel ilyen módon. A jó hír, hogy van fejlődési potenciál, és azok a cégek, amelyek eddig nem alkalmazták a legkorszerűbb új technológiákat, és mégis versenyképesek voltak, a digitalizáció segítségével a következő szintekre léphetnek. (AutóPro via DWP Digital)

 

Címkék: digitalizáció, ipar, technológia, trend, diszruptív,modellalapú termékdefiníció, dwp digital

Itt tudsz válaszolni

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.

Free WordPress Themes